24 órás fajjá válhatott az ember

Az emberről általában úgy gondoljuk, hogy nappali életmódú faj, amely nappal aktív, éjszaka pedig alszik. Egy új tanulmány alapján azonban viselkedésünk ennél rugalmasabb – számol be az IFLScience.

David Samson, a Torontói Egyetem kutatója szerint az ember bizonyos szempontból inkább kathemerális, vagyis a nap 24 órájában képes aktivitását rugalmasan elosztani – hasonlóan egyes makifélékhez. A szakember a Tanzániában élő hadza vadászó-gyűjtögető közösség adatait elemezte, a vizsgált emberek nappal óránként átlagosan 52,31 percet, éjszaka pedig 24,10 percet töltöttek aktívan. A nappali és éjszakai aktivitás aránya így 2,36 volt, ami meglepően közel áll az egyes makiféléknél mért 2,42-es értékhez.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

„Eredményeink arra utalnak, hogy az ember a 24 órás ciklus során figyelemre méltóan rugalmasan képes aktív maradni” – mondta Samson. A szakértő szerint fajunk alapvetően nappali életmódú, de olyan képességet fejlesztett ki, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén az éjszakába is kiterjessze aktivitását.

A különbség jól látható más főemlősökhöz képest. A gibbonok például kifejezetten nappali életmódúak, náluk a nappali és éjszakai aktivitás aránya 35,60.

Mi lehetett a 24 órássá válás titka?

Samson szerint a rugalmasság kialakulásában fontos szerepe lehetett a tűz használatának. A tűz napnyugta után megváltoztatta a környezet fényviszonyait, csökkentette a ragadozók jelentette veszélyt, és meghosszabbította a társas együttlét időszakát. Lehetővé tette továbbá a főzést és a melegedést, valamint biztonságos helyet teremtett a beszélgetéshez, a rítusokhoz, a tervezéshez, a tanításhoz és az őrködéshez.

Ennek köszönhetően az éjszaka is hasznosíthatóvá vált. A kutató hipotézisét társas alváselméletnek, eszerint az ember egy sajátos szociotechnológiai niche-t alakított ki, amelyben a tevékenységeit rugalmasan oszthatja el a nappal és az éjszaka között. Az ősi közösségek így a nappali időszakban elvégezhették azokat a feladatokat, amelyekhez világosság kellett, míg a tűz mellett éjszaka társas tevékenységekre, tervezésre vagy őrködésre nyílt lehetőség.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ember biológiai órája függetlenedett volna a nap járásától. A cirkadián ritmus továbbra is a 24 órás, napfényhez kötött ciklushoz igazodik. A modern világban viszont a mesterséges fény, a műszakos munka, a társasági jet lag és a tartós alváshiány olyan mértékben tolhatja ki az aktivitást az éjszakába, amely már összeütközésbe kerülhet a szervezet természetes ritmusával.