Videó mutatja meg, miként énekeltek a jura időszak rovarjai

A kövületek révén a különféle ősi fajok külseje ma már viszonylag jól rekonstruálható, ám azt jóval nehezebb megállapítani, milyen hangok tölthették be a Földet több száz millió évvel ezelőtt. Egy új tanulmány most a középső jura időszakának rovarhangjaiba enged betekintést – számol be az IFLScience.

A kutatók 20, mintegy 165 millió éves fosszíliát vizsgáltak, az érintett rovarok a tücsköket és szöcskéket is magában foglaló tojócsövesek (Ensifera) alrend tagjai voltak. A leletek a mai Belső-Mongólia területéről származnak, és kilenc fajt képviselnek. Különösen értékesnek bizonyult, hogy az állatok szárnyain megmaradtak a hangképzésben szerepet játszó testrészek, ezek a mai rovarokhoz hasonlóan egymáshoz dörzsölve bocsáthattak ki hangot.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A szakértők élő fajok segítségével modellezték, hogyan rezeghettek a fosszilis állatok szárnyai. Mikroszkópos lézeres Doppler-vibrométer segítségével a rezgéseket, a rezonanciát és a szárnyak mechanikai tulajdonságait vizsgálták. Az eredmények alapján kétdimenziós szárnymodelleket készítettek, majd ezek segítségével rekonstruálták az egykori hangok alapvető jellemzőit.

Milyen lehetett az ősi rovarok hangja?

Úgy tűnik, a jura időszaki rovarok keskeny frekvenciatartományú, tiszta hangokat adhattak ki. Ezek a mai tücskök zenéjéhez hasonlóan magas, csengő tónusok lehettek, ami előnyt jelenthetett a kommunikációban: a fajtársak könnyen érzékelhették a jeleket, miközben a ragadozók számára nehezebb lehetett meghatározni, pontosan honnan származnak.

Fernando Montealegre-Zapata, a Lincoln Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint egy tücsök hangját ma is nehéz pontosan bemérni – halljuk, de nem feltétlenül tudjuk meghatározni, honnan érkezik a zenéje.

A jura időszaki rovarok hangja közül egyesek egyébként az ember számára nem hallható, ultrahangos tartományba is eshettek. Ha így volt, a szöcskék ősei mintegy 165 millió éve, évmilliókkal a denevérek megjelenése előtt használhattak ultrahangot kommunikációra.

Érdemes hozzátenni, hogy az új vizsgálatnak megvannak a maga korlátai. A fosszíliákból a hangok alapvető jellemzői és magassága rekonstruálható, de azt nem lehet megállapítani, milyen ritmusban vagy milyen összetett dallammintázat szerint „énekeltek” az állatok.