Lehet, hogy a poszméhek is használnak gyógyszereket

A méhek által fogyasztott és gyűjtött nektár nem puszta cukros energiaital, a pollen nem puszta vitaminos fehérjebomba. Mindegyikben vannak másodlagos növényi vegyületek, amelyek közt számos rendelkezik mikrobaellenes hatással is.

Ennek az az oka, hogy a növények a saját magukat (és a saját nektárjukat) is így védelmezik a gombák vagy más mikrobák károsító hatása ellen. Egy-egy növény beporzókat jutalmazó anyagaiban több száz efféle vegyület lehet – ez valami olyasmi, mint az ember által a boltban vásárolt élelmiszerek összetevői között a tartósítószerek, vagy más adalékok.

Egy ideje már felmerült, hogy a méhek szándékosan válogathatnak a virágok között azzal a céllal, hogy a nektár és a pollen efféle, másodlagos vegyületeit saját céljukra is hasznosítsák. Arra vonatkozó bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak, hogy tényleg segíti a beteg méheket, ha bizonyos nektárt fogyasztanak. Azt azonban eddig nem sikerült igazolni, hogy szándékosan választják ki azt a nektárt, amelyben a családot megtámadó betegségek elleni összetevő található.

Egy kutatócsoport most olyan betegségek elleni anyagokkal végeztek vizsgálatot, ami nem magát a felnőtt poszméheket, hanem azok fejlődő ivadékait betegítik meg. Mivel az ivadékok a felnőttek által gyűjtött pollennel és nektárral táplálkoznak, így, ha gyógyhatású nektárt kapnak betegség esetlén, az valóban elősegítheti, hogy egészségesen kelhessenek majd ki.

Földi poszméh fészke egy 19. századi könyv ábráján. A kis viaszedénykék egy részében a növekvő utódok, másik részében a táplálásukra hordott nektár és pollen található.

Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók különös kísérletet készítettek elő, 18 laborban nevelt földi poszméh családot vontak a kísérletekbe. Egy részüket szándékosan megfertőzték egy kórokozó gombával, illetve egy szintén kórokozó baktériummal. A gombabetegség csak az ivadékokat érinti, maguk a kifejlett méhek nem válnak tőlük beteggé, a baktérium azonban csak a felnőtt méhek kórokozója. A kutatók azt akarták megtudni, hogy vajon tesznek-e bármit a méhek a betegségek ellen.

A kutatók többféle színnel jelölt robotvirágot helyeztek el a méhek röpdéjében, és ezek közt egyikben olyan mesterséges nektár volt, amelyet a kvercetin nevű anyaggal kevertek el. Ez a flavonid vegyület gyógyhatású anyag a méhivadékok gombafertőzése ellen, de a most használtnál nagyobb koncentrációban a felnőtteket megbetegítő baktérium ellen is hatékony volna.

A méheket előzetesen nem tanították be, vagyis azoknak fogalmuk se volt, hogy van gyógynektárjuk, és azt se tudták, ezt melyik színű virág adja. Egyedül a „kóstolás” jelentette az információt számukra. A kutatók megfigyelték, hogy az egyes, külön-külön röpdében tartott családok dolgozói melyik virágokról hordanak nektárt inkább. Minden családot 5 napon át követtek, összesen közel 55 ezer robotvirág-látogatást mértek fel.

A pelyhesméhek nőstényei szőrös növényi szárakról gyűjtenek szöszöket, amelyet azután összekártolva a bölcső béléseként használnak. Az Antidium-fajokról ismert, hogy ezt a „vattabélést” például a muskátli ragacsos szőreinek váladékával itatják át. A ragacs egyrészt riasztó hatású a méhlárvákat paratzitáló darazsakra, másrészt antibiotikus hatású is.

Forrás: Wikimedia Cmmons

Ebből világossá vált, hogy a baktériumfertőzést hordozók nem válogattak a nektárok között vagyis nem próbálkoztak az öngyógyítással, és a kórokozók nélküli kolóniák dolgozói se válogattak. Azonban a gombafertőzött ivadékokat nevelő családok dolgozói fokozatosan egyre többször vitték a kvercetines nektárt. Míg a kísérlet elején 45 százalékuk választotta ezt, az ötödik napon már 75 százalékban a gyógynektárt hordták az ivadékok táplálékaként.

Az ebből a vizsgálatból most nem derült ki, hogy valóban gyógyította-e a kvercetin a beteg ivadékokat, vagy azt, hogy a méhek e hatást képesek-e felismerni a gyógyhatást. Azonban bizonyosan megtanulták felismerni a kvercetint kínáló robotvirágokat, és a gombafertőzés hatására fokozatosan egyre inkább ezt kezdték választani.

Vajon mi játszódhat le ilyenkor a méhcsaládban a természetben? Valószínű, hogy a gombafertőzött ivadékokból valamilyen kémiai anyag (illatanyag) vonhatja magára a dolgozók figyelmét. Feltehetően ennek hatására ösztönszerűen megváltozhat a táplálék-preferenciájuk, és egy bizonyos vegyület nyomait fogják keresni a virágok közt. Amikor megtalálják a megfelelő vegyületet (illat vagy íz alapján) tartalmazó virágot, egyre inkább abból hordanak nektárt vagy pollent, és ezzel táplálják a beteg ivadékokat.

Számos természetes anyag ismert, amelyet a különböző társas méhek használnak, amikor fertőzéseknek vannak kitéve. A háziméhek például gyantát építenek be a fészkükbe, ha a most is vizsgált gombafertőzés felüti a fejét. Poszméhekről ismert, hogy előszeretettel gyűjtenek hangáról (erika, csarab) nektárt, amikor egy parazita támadja meg őket, és ennek egy összetevője ráadásul hatékony szernek is bizonyult.

A gyógyhatású anyagok gyűjtése ráadásul nem is korlátozódik a társas méhekre. A magányosan élő pelyhesméhekről tudjuk, hogy bizonyos növényi vegyületeket (pl. muskátlik mirigyszőreinek váladékát) gyűjtenek az ivadékbölcsők bélésébe, amelynek a parazitoid darazsakat elriasztó, valamint antibiotikus hatása ismert.

Könnyen elképzelhető, hogy más magányos méhek is felvértezik utódaikat egy ilyen, az ivadékbölcsőkbe előre bekészített „gyógyszeres dobozzal”. Antibiotikus hatású gyantát világszerte számos magányos méh épít a bölcsőkbe. Egyszóval a különféle méhek számára a természetes gyógyhatású anyagok különösen fontosak lehetnek, ezért is fontos lenne a biológiai sokféleség megőrzése.