Így hódították meg a rovarok a szárazföldet

Lehet értük rajongani, vagy épp lehet tőlük viszolyogni, de a bolygónk leginkább fajgazdag állatcsoportja a rovaroké. A rovarok is a tengerekben születtek, azonban nem sok kézzelfogható nyoma van annak, hogy mikor jutottak ki a szárazföldre.

A molekuláris óra alapján erre már mintegy 500 millió éve sor kerülhetett, azonban a legrégebbi, igazoltan szárazföldi hatlábú ízeltlábú ősmaradvány csupán 405 millió éves. A biztosan rovar ősmaradványok pedig időben még közelebbiek hozzánk. Mi történt vajon a lelet nélküli évmilliók során?

A Kínai Tudományos Akadémia Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézetének  szakemberei egy nemzetközi kutatócsoporttal olyan ősi rovarról számoltak be, amely átmenetet képezhetett a szárazföldi és a vízi életmód között. A Chosha praecursor nevű, 324 millió éve élt állat maradványaira a Mazon Creek legendás gazdagságú rétegeiben bukkantak rá, Texas területén. Emellett másutt, például brit területen előkerült maradványokat is elemeztek.

A 324 millió éves kor nem tűnik igazán ősinek a feltételezett 500 millióhoz képest. Azonban itt nem is a lelet kora az, ami kiugró evolúciós mélységbe visz, hanem az állat testfelépítése igazán árulkodó és fontos. Ez őrizte meg azokat a nyomokat, amelyekből következtetni lehet arra, miként is léphettek a rovarok a szárazföldre. Az ősmaradvány kiváló állapotú, sok részlet megfigyelhető rajta, s ezek az igazán beszédesek!

Korábban azt feltételezték, hogy a szárazföldre kilépő rovarősök szinte rögvest átálltak teljes szárazföldi életmódra, a testfelépítésüknek is ezt kellett volna tükröznie. Az újonnan vizsgált lelet azonban egészen más képet fest: volt egy hosszú átmeneti időszak, amikor a rovarok még megőrizték a vízi életmódhoz szükséges egyes elemeket, de már voltak szárazföldiek is a testükön. A Chosha praecursor-t afféle kétéltű rovarnak lehet tekinteni.

A Chosha praecursor már a valódi rovarok törzscsoportjába tartozott a vizsgálatok szerint.

A Chosha három pár járólábat viselt, voltak csápjai, volt tojócsöve, volt hármas fartoldaléka (a mai kérészeknél vagy az ezüst pikkelykénél látunk ilyet) is. Ezek a tulajdonságok már a modern rovarokéval egyezőek. Azonban ezek mellett még rendelkezett a vízi életmódhoz szükséges, a hátulsó potrohszelvényein viselt lapátszerű úszólábakat.

Ma ilyesmit viselnek például a vizeinkből jól ismert bolharákok. Az állat egykori élőhelye egy folyó tenger közeli, sekély vizű deltavidéke lehetett. Mindezek a kutatók szerint igazolják az állat „kétéltű” voltát, a rovarős ezt, a víz és a szárazföld határán lévő, még elég nedves mikrokörnyezetet használta élőhelyéül.

Azt, hogy egy hosszas átmeneti időszak jellemezte ezeket az ősi rovarokat, más maradványok árulták el, így egy 405 millió éves skót maradvány, és egy másik, a Mazon Creek leletegyütteséből való, még nevet nem kapott, 307 millió éves rovarős is. A három állat a rovarok evolúciós fájának ugyanahhoz a korai, mára kihalt ágához tartozott.

Ez a három most megvizsgált állat együttesen mutatja meg, 58 összehasonlított testi bélyegük segítségével, hogy mindhárman átmeneti formát képviseltek. Mivel a koruk nagyjából 80 millió évnyi időszakot ölel át, ezért vélik úgy a szakemberek, hogy hosszú volt az átmenet a teljesen szárazföldi rovarokig.

Az ősmaradványok a rovarok szárazföldi alkalmazkodását is bemutatják. A rákszerű ősöktől örökölt, de visszafejlődő potrohi lábak, amelyek ekkor még a félig vízi életmódot támogatták, mára fokozatosan egyszerűbbé váltak és végül eltűntek.

A leletekből a változatos, a különböző peterakási módszerekre is fény derül, vagyis már ebben az igen ősi, átmeneti életmódú rovarcsoportban is létezett változatosság. Enélkül nem lett volna lehetőség arra, hogy a változatos szárazföldi környezetekhez alkalmazkodó életmód később kialakulhasson a rovarok körében.