Úgy figyelnek a kutyák a beszédünkre, ahogy mi magunk

Az ELTE Etológia Tanszékén működő Neuroetológiai Kutatócsoport új vizsgálata alapján a kutyák agya az emberéhez hasonlóan a mássalhangzókra támaszkodva képes felismerni a szavakat a folyamatos beszédben. Az eredmények arra utalnak, hogy a beszéd rendszeres hallgatása olyan feldolgozási sajátosságokat is kialakíthat az állatok agyában, amelyeket eddig csak embereknél figyeltek meg.

Bár a magánhangzók hangosabbak és feltűnőbbek, a szavak felismerésében általában a mássalhangzók segítenek többet. „Egy hosszú beszédfolyamban könnyebb felfedezni az egyes szavakat, ha a mássalhangzókra fókuszálunk. Az emberi agy pedig már csecsemőkortól éppen ezt teszi. Ezt a jelenséget nevezzük mássalhangzó-preferenciának” – mondta Andics Attila kognitív idegkutató, a csapat vezetője.

A szakemberek azt vizsgálták, hogy ehhez szükség van-e az ember különleges nyelvi képességeire, vagy más fajoknál is kialakulhat. A kísérletben 20 ember és 20 családi kutya hallgatott szünetek nélküli, mesterséges beszédhangsorokat.

Ezek egyik változatában ismétlődő mássalhangzók, a másikban visszatérő magánhangzók alkották a háromszótagos „szavak” vázát, a harmadikban pedig véletlenszerűen követték egymást a szótagok. A résztvevők agyi tevékenységét a fejbőrre rögzített elektródákkal, EEG segítségével mérték. Azt figyelték, hogy az agyi válasz felveszi-e a hangsorokba rejtett szavak ritmusát.

Nem csak az emberre jellemző a mássalhangzó-preferencia

A mássalhangzók mintázatára mindkét faj agya erősebben hangolódott rá, mint a másik két hangsorra. „Ez a valaha volt első bizonyíték arra, hogy az emberen kívül egy másik faj agyában is megjelenhet a mássalhangzó-preferencia” – mondta G. Tóth Kinga pszichológus, a kutatócsoport doktorandusza és a csapat tagja. Hasonlóan erős preferenciát mutattak azok a kutyák is, amelyek életük első három hónapját az utcán vagy menhelyen töltötték, tehát kezdetben nem családi kedvencként éltek.

Különbségek is akadtak: az emberek a magánhangzók ismétlődéséből is felismerték a szavakat, a kutyáknál ezt nem sikerült kimutatni. A szótagok ritmusát mindkét faj agya követte, az egyes beszédhangokét azonban csak az emberé, ami a beszéd részletesebb feldolgozására utal.

Az eredmények alapján a beszédre hangolódás bizonyos formáihoz nincs feltétlenül szükség az emberéhez hasonló nyelvi képességekre. A rendszeresen hallott beszéd mintázatainak megtanulása önmagában is elegendő lehet hozzá – még egy tőlünk evolúciósan távoli faj esetében is.

Az ELTE Etológiai Tanszék világhírű a kutyák és más állatok kutatásában. A tanszék vizsgálatai nagyban segítenek megérteni a kutyákkal való kapcsolatunkat.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.