Ősi fosszília írhatja át a zárvatermők történetét

Bolygónk élővilágában ma a zárvatermőket mintegy 300 ezer faj képviseli. Ezek azok a növények, amelyek élelmiszereinket, gyógyhatású anyagok zömét, állati takarmányt, ipari nyersanyagokat, építőanyagokat adnak. Amellett, hogy az embernek elengedhetetlen szüksége van rájuk, a jelenlegi szárazföldi élővilágban a zárvatermő növények adják az állatok számára létfontosságú élelem javát is.

Zárvatermők nélkül bolygónk meglehetősen üres és sivár volna. Régi kérdés, hogy vajon mikor alakulhatott ki ez a nagyon fontos növényi csoport – az eddigi legrégebbi ősmaradványok 130-140 millió évesek. A molekuláris óra számítások ennél jóval régebbre, nagyjából 250 millió évre teszik eredetüket.

A Kínai Tudományos Akadémia Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézete (NIGPAS) számolt be arról a felfedezésről, amely, ha beigazolódik, a legősibb zárvatermő ősmaradvány korát 295-298 millió évre tolja vissza. Ekkor, vagyis a perm időszakban már megjelenhettek olyan növények, amelyek maradványai egyes kutatók szerint a zárvatermőkre jellemző tulajdonságokat mutattak, mások azonban elvetették ezt az elméletet. Ilyen például a kínai kőzetekből előkerült Taiyuanostachya, Yuzhoufructus és Dengfengiais.

A most ismertetett ősmaradvány legfontosabb tulajdonsága a szabad termőlevél. Ez a fura nevű képződmény a növény női szaporítószervét jelenti, vagyis azt a szervet, amelyben a magkezdemények elhelyezkednek, s amelynek belsejében a megtermékenyítés is zajlik. Mivel ez valószínűleg egy módosult levél, ebből ered a termőlevél név.

A leletben e szaporítóképletből, pontosabban az annak gondolt szervekből három is található egymás mellett. Mivel ezek nincsenek egybenőve, ezért a termőlevelek szabad típusát képviselik. A növényevolúciót kutatók úgy vélik, ez a típusú termőlevél lehetett az ősi.

A képen látható ősmaradványban három párhuzamos sávot láthatunk, amelyben kisebb és nagyobb kerek képződmények vannak. A három sáv a három termőlevél, és bennük a „golyó” lenyomatok a magok, illetve magkezdemények. Olyasmit képzeljünk el, mintha három borsóhüvely feküdne egymás mellett, azonban fontos tudni, hogy ezek nem érett magtokok, hanem csak mintegy 5 milliméteres kezdemények (a képeken a mérce hossza 1 milliméter).

Azonban a képletek nem teljesek, így ennél nagyobb lehetett az egész ősi magtok. A nagyobb magok 1,5 milliméteresek, a kicsik 0,3-0,6 milliméteresek. Egyik képződményen se lehet látni a bibeszálat.

A bibeszál hiánya nem mond ellent annak, hogy itt zárvatermőre utaló képletek vannak. A mai növények közt szintén nincs bibeszála például a pipacsnak, vagy a tulipánnak. Az ősmaradványból nem derül ki, hogy volt-e valami bibeszál-jellegű képződménye, vagy miként fogta fel a pollent.

Az azonban a magkezdemények elhelyezkedéséből világos: zárt környezetben zajlott a megtermékenyítés, és maguk a magkezdemények is zárt környezetben kezdtek fejlődni. Magyarul, a fosszília a zárvatermők jellemzőit mutatja. Ezzel pedig mintegy 160 millió évvel megelőzi az eddigi legrégebbi ismert zárvatermő ősmaradványt a kínai lelet.