Kockázatosabb lehet a fiúk születése

Az ember medencecsontja a két lábon járás miatt szorosabbá, szűkebbé tette a szülőcsatornát, és az eddigi elméletek szerint ennek következtében nehéz világra hozni a nagy koponyájú gyermekeinket. A komplikált szülés a modern orvoslás előtt gyakran végzetes volt akár a kismama, akár a babája számára.

Nemrégiben azonban fény derült rá, hogy nemcsak az ember számára jelent extra kockázatot a szülés, hanem számos emlős is küzd a mienkhez hasonló kihívásokkal. Egy másik kutatócsoport pedig újabb magyarázatot adott a nehézségekre: az utód neme is meghatározó lehet. A kutatásról a The Anatomical Record folyóiratban számoltak be.

A kutatók 140 méhlepényes emlős szüléséről állítottak össze egy adatbázist, amelyből kiderült a szülés során kialakuló komplikációk kockázata, valamint a születő utód neme. Arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mennyire igaz, hogy a hím, illetve fiú utódok világra jövetele kockázatosabb.

Arra jutottak, hogy ezen állatok kétharmadánál a születéskor nagyobbak a hímek, különösen azon fajokat jellemezte ez, amelyekben felnőttként is eltér a két ivar testmérete. Ahol nincs méretbeli eltérés, ott is különbözhet a testalkat, így a hímek világra jövetele emiatt is nehezebb.

Az ember esetében a fiúk mérete születéskor csak néhány százalékkal nagyobb (mind a testhossz, mind a súly, mind a fej körmérete), azonban ez már épp elég lehet ahhoz, hogy az eleve szűkös szülőcsatornába jutva elakadjanak. A kisfiúknál gyakoribb a túl nagy születési súly, a váll elakadása, a fej és a szülőcsatorna közötti aránytalanság, valamint a sürgősségi császármetszés. Egy nepáli vizsgálatban például a fiúgyermek szülése 18 százalékkal növelte az elakadt vajúdás esélyét.

A hím és nőstény embriók már egészen fiatalon eltérő fejlődést mutatnak számos állatfajban. Sertéseknél a vemhesség 58. napjára, lovaknál már a 46. nap körül mérhető eltérés mutatkozik a két nem növekedésében.

A hím magzatoknak sok fajnál nagyobb vagy erősebben erezett méhlepényük van, ami több tápanyag átadását teheti lehetővé. A pontos ok azonban nem világos, nem tudni, hogy a hím embrió „követel” több erőforrást, az anya fektet belé többet, esetleg a kettő együttesen működik.

A nagyobb hím, illetve fiú utódok előnyösebb helyzetből indulhatnak egyedi életútjukon, ezért evolúciósan hasznos lehet befektetni a nagyobb méretükbe. Bár emiatt kialakulnak szülési komplikációk, a nagy számok törvénye alapján a módszer beválik, hosszú távon a nagy termet nagyobb szaporodási sikerrel jár.

Emiatt megéri vállalni azt a kockázatot, ami a termetesebb hímek és fiúk világra jötte jelent. Ez a költséges fiú elmélet, amely ugyan már évtizedek óta létezik, de csak a hímek, fiúk nehezebb felnevelésére vonatkozott, most először kötötték a friss elemzések alapján konkrét szülészeti nehézségekhez.

A kutatók az állatokról kapott adatokat elsöprő többségben fogságban tartott, illetve háziasított állatokról gyűjtötték (vadon élőkről elképesztően kevés ehhez megfelelő adat áll rendelkezésre). Épp ezért nem szabad általánosnak, minden állatra igaznak tartani az összefüggést. A vizsgált fajok közt azonban egyértelmű volt a szarvasmarha, bivaly, kecske, juh, bizonyos lovak, ázsiai elefánt, illetve antilop esetében.