A Covid óta kevesebb európai gyerek kapja meg védőoltásait

A gyerekek csökkenő átoltottsága miatt az 1980-as évek óta tapasztalt jelentős javulás visszafordult az EU legtöbb országában.

Több mint négy évtized egészségügyi adatait elemezték olasz kutatók, hét gyerekkori védőoltást vizsgáltak meg: torokgyík-tetanusz-szamárköhögés, hepatitis-B, Haemophilus influenzae-B (HIB), kanyaró, pneumococcus, gyermekbénulás és rózsahimlő. Bár a teljes időszakra nézve a legtöbb országban nőtt az átoltottság, azonban 16 ország esetében, legalább 4 védőoltásban csökkenést tapasztaltak az utóbbi években.
A csökkenést a legtöbb esetben Covid világjárványa óta tapasztalták, de mivel okokat nem vizsgáltak, ezért azt nem lehet kijelenteni, hogy a pandémia miatt csökkent az oltási hajlandóság.
A csökkenő tendenciában érintett országok: Csehország, Hollandia, Észtország, Románia, Szlovénia, Litvánia és Írország voltak. Az oltások közt a HIB, valamint a gyermekbénulás elleni esett vissza legtöbb országban.
Csehországban 2022–2024 között az egyes oltásoknál évente oltásonként eltérő arányban 3,75–4,76%-kal csökkent az átoltottság. Két év alatt ez nagyjából 7–9%-os összesített visszaesésnek felel meg, ami meglehetősen komoly szám. A negatív trendekkel szemben a kanyaró és a rubeola elleni oltások több országban mutattak enyhe növekedést, mint ahányban csökkenést.
A vizsgált oltások esetében a hazai adatok alapján a kedvező helyzetű országok közé tartozunk, szerencsére még mindig, bár a kutatók által használt adatok közül a hepatitis-B és a pneumococcus oltás hazai adatai hiányoztak. E két oltásra vonatkozó adathiány részint a hazai oltási rend sajátosságaihoz köthető.
Felmerül, mégis miféle összefüggés állhat fenn a Covid világjárványa és a csökkent átoltottság között? A kutatók azt hangsúlyozták, hogy szó nincs oksági kapcsolatról, hanem leginkább időbeli egybeesésről.
Ez könnyen lehet annak az eredménye, hogy a világjárvány időszakában az egészségügyi rendszer fogaskerekei közé jócskán kerültek porszemek. A tapasztalt oltási trendek egyszerűen összhangban vannak ezzel, az ellátórendszerben fellépett zavarral.
Emellett azonban arra is kitértek a kutatók, hogy az oltásokkal szembeni bizalmatlanság folyamatosan nőtt – ehhez pedig a pandémia körüli időszak hozzájárulhatott. A tudományos és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom általánosságban csökkent ekkor, nagyobb teret kaptak az álinformációk. Mind az oltásellenes mozgalmak, mind pedig az ezeket támogató szélsőséges és populista politikai erők hozzájárulhattak az átoltottság csökkenéséhez.
A kutatók a helyzet javításához több utat is szükségesnek látnak. Egyrészt vissza kell állítani az oltásokba vetett bizalmat, javítani az ezzel kapcsolatos kommunikációt, különösen az egészségügyi dolgozókon keresztül. Emellett fontos az is, hogy az oltások hozzáférhetőek legyenek minden réteg, különösen a hátrányos helyzetűek számára.
Megemlítették, hogy a kötelező oltások jó eredményeket adtak, kedvezőbbek voltak az ilyen országok trendjei is, de ezt a módszert se mindenütt lehet alkalmazni. Összességében ez azt jelenti, hogy a helyi okokra és az érintett közösség sajátosságaira szabott módszerekkel lehet a leghatékonyabban javítani az átoltottságot.












































































































































































































