A dohánylobbi módszereivel próbálta kisebbíteni klímahatását az amerikai marhaipar

Iratok igazolják, hogy az Amerikai Marhatenyésztők Szövetsége olyan kutatásokat rendelt, amelyeknek az eredményeivel a marhák klímahatását igyekezett kisebbíteni a nyilvánosság előtt.

Az Amerikai Marhatenyésztők Szövetsége (NCA) önkéntes, ezen a néven 1977-1996 között működő szervezet volt – de előtte és utána is voltak gyakorlatilag azonos célú szervezetek. Egy floridai kutatócsoport most olyan, nyilvános adattárakban elérhető iratokat tárt fel, amelyek a szervezet 1986-1996 közti működését taglalta. Számos olyan dokumentumot találtak a kutatók, amelyek alapján a szövetség ismerte a marhák klímahatását, ám ezt nem kezelni akarta, hanem olyan kutatásokat rendelt meg, amelyek kisebbnek tüntették azt fel a valósnál.
Ez a módszer kísértetiesen hasonlít arra, amit a dohánylobbi vagy a fosszilis üzemanyaglobbi is használt saját termékei keltette káros hatások kapcsán.
Azt már az 1960-as években tudták a szakemberek, hogy a kérődzők – így a marhák is – metánt bocsátanak ki. Azonban ennek a metánnak a klímahatásaira csak az 1980-as évek közepén megjelent átfogó kutatási eredmény hívta fel a figyelmet. Paul Crutzen légkörkutató és munkatársai 1986-ban számszerűsítették először részletesen azt, hogy a szarvasmarhák és más haszonállatok mennyivel járulnak hozzá a légkörbe jutó metán mennyiségéhez. (Paul Crutzen később kémiai Nobel-díjat kapott a légköri ózonmérleget érintő kutatásaiért.)
Ma a tudományos folyóiratokban közzé tett kutatásoknál szerepelnie kell, hogy a kutatás anyagi hátterét ki, vagy milyen szervezet biztosította, de nem volt ez mindig így. Az 1980-as évekre egyre nagyobb figyelmet kapott, hogy az ipari finanszírozás befolyásolhatja a kutatások irányát, eredményeinek értelmezését vagy közlését, ez pedig megkérdőjelezheti azok pártatlanságát.
Emiatt az 1980-as évektől a tudományos folyóiratok és kutatóintézetek egyre szigorúbban vették az ilyen érdekellentéteket. Fokozatosan elvárássá vált, hogy a kutatók feltüntessék, kitől kaptak pénzt a munkájukhoz, és milyen pénzügyi érdekeltségeik lehetnek. A most vizsgált kutatások idején tehát még nem léteztek ilyen szabályok, ezért szó sincs arról, hogy a kutató „eltitkolta” az anyagi támogatóit, egyszerűen ekkor még nem volt ez elvárás.
Ettől azonban a tények nem változnak meg: az NCA fizette kutatásokból az NCA érdekeivel egyező eredmények láttak napvilágot, csak éppen senki se tudta, hogy az NCA pénze áll a háttérben. A floridai kutatók most magának az NCA-nak a saját iratarchívumát vizsgálták át, ezt 719 dobozba zárva a Wyomingi Egyetemen őrzik, mint az amerikai nemzeti örökség dokumentumait. A dokumentumok szabadon hozzáférhetők.
A floridai kutatók azt akarták eredetileg megvizsgálni, hogy miként reagált az amerikai marhaipar arra, amikor az 1980-as években világossá vált az állatok klímahatása. Ezzel a céllal kezdték átvizsgálni mindazokat a dokumentumokat, amelyeket a szövetség készített, célzottan azokat keresték, amelyek a klímaváltozással vagy az étrendre vonatkozó adatokkal foglalkoztak. E munka során kerültek a kezükbe azok a szerződések, amelyeket az NCA kötött a kutatókkal.

• A globális felmelegedés problémájának felismerése ◦ Az NCA egyik munkatársa részt vett az EPA 1989. februári, az állattenyésztés metánkibocsátásának csökkentéséről rendezett találkozóján. ◦ Az NCA 1989-es környezetvédelmi stratégiai terve a globális felmelegedést problémaként kezelte, és a szervezetet a fogyasztói bizalom erősítésére és megőrzésére ösztönözte.
• Stratégiai kommunikáció kidolgozása ◦ Meghatározták a fontos célközönségeket: az NCA tagjait, a nyilvánosságot és a Kongresszust. ◦ Külső szakértőket és cégeket bíztak meg: PR-cégeket, tudományos szakértőket és médiaelemzőket. ◦ Pozitív üzeneteket dolgoztak ki: azt hangsúlyozták, hogy a marhatenyésztőknek „nagyszerű történetük van, amit elmesélhetnek”; az amerikai marhatenyésztőket a környezet felelős gondozóiként mutatták be. ◦ Védekező üzeneteket dolgoztak ki: kétségbe vonták magának a globális felmelegedésnek a problémáját; kisebbítették vagy tagadták a marhahústermelés szerepét a globális felmelegedésben; megkérdőjelezték a marhahúsfogyasztás csökkentését célzó szakpolitikai ajánlásokat; támadták a marhahúsfogyasztás csökkentését szorgalmazó civil szervezeteket és aktivistákat.
• Figyelmen kívül hagyták a kibocsátáscsökkentési lehetőségeket ◦ Az NCA tudott a metánkibocsátás csökkentésének lehetőségeiről, köztük a takarmány-adalékanyagokról és a trágyakezelés javításáról. ◦ Nincs bizonyíték arra, hogy az NCA kutatta, illetve támogatta volna e lehetőségek alkalmazását.
Az NCA-nak kimondottan propaganda célú kutatási eredmények kellettek, amelyek segítségével visszavághatnak a marhahús fogyasztását ért vádakra. Az NCA 1989-es stratégiai terve szerint vezető tudományos és műszaki szakértőktől akartak olyan anyagokat rendelni, amelyek választ adnak a marhaipar környezeti hatásaival kapcsolatos állításokra. A tervben azt is kimondták, hogy meg akarják akadályozni, hogy a húsfogyasztás csökkentéséért kampányoló Greenhouse Crisis Foundation sikeresen terjessze az iparág érdekeit veszélyeztető üzenetét.
Többek közt cél volt azt az adatot terjeszteni, miszerint az amerikai szarvasmarhák a világ összes metánkibocsátásának mindössze fél százalékáért felelősek. Ezt a számadatot közlő kutató ugyan nem kapta írásos feladatként, hogy csak ekkora legyen az általa közzé tett szám, de nem ismertek a pontos számítási módszerei, amelyekkel erre az eredményre jutott. Emellett a független számítások minimum kétszer ekkora hatást mutattak ki.
Fontos azt is megérteni, hogy amiatt is csúsztatás a fél százalékos adat, mivel nem az emberhez köthető kibocsátások arányát hasonlította akkor a kutató, hanem a teljes metánkibocsátásét, vagyis a természetes metánforrásokat is beleszámolta, hogy az emberi eredetű kevesebbnek tűnjön.
A világ haszonállatainak metánkibocsátásán belül 1990-re az USA hús- és tejelő marháinak aránya 7 százalék volt.
A kutatók végkövetkeztetése az, hogy az NCA kimondottan arra építette fel a stratégiáját, hogy a saját érdekei szerint kétséget ébresszen a tudományos tények iránt, emellett hiába tudott a metánkibocsátást csökkentő módszerekről, ezeket se nem vizsgálta, se nem alkalmazta.











































































































































































































