Paradox klímaügy

A mű érdekes és aktuális témát feszeget: a fejlett ipari országok miért nem tudják megvalósítani azokat a célokat, amelyeket a saját biztonságuk és jövőjük szempontjából a klímaváltozás miatt annyira fontosnak tartanak.

Manapság sokan beszélnek a klímaváltozásról, az e miatt növekvő kockázatokról és a változásokhoz való alkalmazkodásról . Tudományos szakértők, kutatók és civil szervezetek képviselői mellett magas rangú politikusok, egyházi vezetők, ENSZ tisztségviselők is rendszeresen nyilatkoznak e témában. Antal Z. László említi, hogy „amikor 2004-2005-ben Angliában töltöttem egy évet, Tony Blair akkori miniszterelnök nagyszabású beszédeket mondott a klímaváltozásról. A G8-ak tanácskozására és az EU elnökségre készülve, összehívott egy nemzetközi konferenciát az angol álláspont kialakítása céljából, mégsem sikerült se neki, se más a megoldást kereső tekintélyes politikusnak érdemi változásokat elérni.”

Antal Z. László a könyv bemutatóján.
Fotó: Bajomi Bálint

A könyv szerzője szerint a klímaváltozás szociológiai szempontból különösen izgalmas kérdés, mert számos más, a társadalmak működését veszélyeztető, a természetben tapasztalható változás közül az energiaforrások és a ritkaföldfémek kimerülése, az édesvízkészletek szűkössége, a biodiverzitás csökkenése, a megművelhető talaj mennyiségének és minőségének csökkenése váltott ki komolyabb társadalmi és politikai érdeklődést.

Mindezek ellenére a népesség és a fogyasztás növekedése miatt a szén-dioxid és más üvegházgázok  kibocsátása globális szinten továbbra is emelkedik. Ez azért is egy veszélyes tendencia, mert az erre vonatkozó becslések alapján a szén-dioxid kibocsátása ma már közel kétszerese annak a mennyiségnek, amit a természet el tud nyelni. Antal Z. László szerint „mivel egy társadalom csak akkor maradhat fent, ha képes arra, hogy elkerülje a létét és a jövőjét fenyegető veszélyeket, fontos szociológiai kérdés, hogy a modern társadalmak miért nem tudják elkerülni azokat a veszélyeket, amelynek kockázatait nagyon is jól ismerik.” A szerző könyvében az ilyen a paradoxonok okait, lehetséges megoldásait keresi.

Az író több éves kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy nem csak mi, állampolgárok vagyunk foglyai a fogyasztói társadalomnak, hanem a társadalmak vezetői is, ők azért találnak nehezen megoldásokat, hiszen a természeti törvények betartása a fogyasztás csökkenéséhez vezet, ez pedig ellentétes a gazdasági növekedéssel.

A szerző klímabarát településeken, illetve klímabarát közösségekkel közösen végzett kutatási eredményeiről is beszámol a könyvben. A holisztikus szemléletmód megerősödésére és az ezen az alapon működő ökotudatos közösségek kialakulására helyi szinten lát lehetőséget. Európában és más földrészeken már számos ilyen közösség létezik, egy részük ismeri és segíti is egymást. A holisztikus szemléletmód társadalmi támogatottságának további erősödése és az ilyen közösségek terjedése a Föld minden országában vezethet a természet és a társadalom közötti összhang helyreállításhoz és a klímaparadoxon feloldásához.

A könyv konklúziója, hogy akkor találunk megoldást a klímaparadoxonra, és akkor tudjuk kialakítani a természet és a társadalom közötti összhangot, ha a holisztikus megközelítésben keressük a megoldást. „Ez alatt azt értem, hogy érdemi változások akkor érhetők el, ha a tudományos megközelítések mellett az élet minden területén hangsúlyozzuk az ökotudatos társadalmi értékeket. A könyvben ezért szerepel minden egyes fejezet előtt egy vers. Ez megmutatja, hogy a költők is segítenek nekünk abban, hogy a társadalom és a természet közötti különleges kapcsolatot minél jobban megéljük és megértsük, ezért szerepel a könyv záró fejeztében a homo oecologicus, a holisztikus szemlélet alapján élő ember bemutatása. ”

Antal Z. László: Klímaparadoxonok. Lehet-e harmónia természet és társadalom között?
L’Harmattan Kiadó, Budapest.